avagy műelemzés máskép(p)

Fölnőttként persze sokféle választ adhatnánk, bár azt hiszem a kép elemzése kapcsán valószínűleg ezek fel sem merülnének bennünk. Helyette - amúgy "fölnőttesen" - elkezdenénk arról beszélni, amit a festőóriás műveiről tudunk általában. Bocsánat, de rögtön bevillan egy klasszikus kép holmi jóllakott nyitott és csukott óriáskígyóról, amit mi fölnőttek persze csak egy kalapnak néznénk. Na, de vissza a mi képünkhöz! Tehát tudjuk, hogy Matisse életének utolsó éveiben alkotta az úgynevezett "papiers découpés"-nak nevezett kollázsait. E műve is közéjük tartozik, mely 1952-ben született. Az idős művész elsődleges kifejező eszközének ekkor az ollót és a papírt választotta, mert az ecset a kezének már nem engedelmeskedett. Eljátszott az absztrakt formákkal, mint egy kirakós játék darabjaival. Művészetének korábbi szakaszaira is jellemző volt a látványtól való függetlenedés, a dekoratívan kezelt formák használata, mely a dolgok lényegét adta vissza elsődlegesen, nem pedig külsőségüket jelenítette meg. A színek intenzitásával a színek expresszív erejét mozgósította, a színt önmagában való értékként használta művein. Ellentmondásról tanúskodnak alkotásai, melyek egyaránt hirdetik a művészi szabadságot és a nagyfokú fegyelmet; a példamutató rendet és a képzelőerő szárnyalását. Hihetetlen virtuozitása páratlan intelligenciával társult. Tökéletes mesterségbeli tudással alkotott derűs műveket. Olyan művészetről álmodott, mely kiegyensúlyozott, tiszta formavilágának látványával megnyugtatja az emberek lelkét, mint egy kényelmes karosszékben való pihenés. Az alábbi gondolatai is erről vallanak:

"Már nem foglalkoztat a kérdés, túlélnek-e egyáltalán az alkotásaim, s ha igen, mennyi ideig. Amit csinálok, amit formálok, annak az az értelme, hogy megcsinálom, megformálom; a munkából teljesedik ki az öröm. Még hogy munkából? A játékomból. Én ugyanis játszom, játékkal foglalom le magam, s van e kérdésnek értelme? A legőszintébben a gyermek játszik, mert önfeledten merül bele a játékba. Én is gyermekként játszadozom az ollóval, s egy gyermek aligha firtatja, mi lesz a remek szórakozást jelentő játékból."

E nagyszerű művész - kitől a modern művészet töretlen menetelésének első lépései származnak - a tudásból kiindulva a tapasztalatok során jutott el ismét az ártatlanság állapotába.
Ezért Kedves Fölnőttek, gondolkozzanak el a feltett kérdéseken! Higgyék el érdemes egy kicsit újra gyerekszemmel rácsodálkozni a világra! Engedjék szabadon szárnyalni fantáziájukat, és vessenek egy pillantást ismét Matisse alkotására! Persze, aki teheti hosszabban elidőzhet minden részletén. Meglátják tiszta, szép gondolataik lesznek a látványtól. Ha kedvük van, írják meg ezeket!

De térjünk vissza az alapkérdésünkhöz, mely egy francia példából ered, talán nem véletlenül.

Az ottani gyerekeknek tették fel egy műelemzés alkalmával. A válaszukat először képek formájában fogalmazták meg, majd utána szóban is elmondták. Rendelkezésükre állt színes papír, olló, ragasztó. Ezekből az alkotásokból mutatunk be egy néhányat. Próbálják meg Önök is először csak a kép alapján megválaszolni, hogy miért szomorú a király! Vajon a gyerekek mire gondolhattak? Hányat találnak el közülük, és hányat csak megközelítőleg, vagy még úgy sem? Mi járhatott a fejében a kép alkotójának, amikor a látványba tömörítette gondolatait, de sok esetben érzelmeit is? Vajon őt mi bántja? Ő miért szomorú? Vagy ez csak egy játék valóban?

Várjuk válaszaikat, tapasztalataikat a témában! Ha gyerekcsoportjukkal kipróbálták, küldjék el a gyerekek alkotásait is, és bemutatjuk azokat a honlap oldalain. Szeretnénk élővé tenni a kapcsolatot! Küldjék el más módszertani ötleteiket is, melyekkel eredményesen ismertetik meg a gyerekekkel a különböző műalkotásokat!

Kellemes időtöltést és felüdülést kívánok Önöknek!

A király szomorú, mert egy másik király elfoglalta a trónját, és elküldte valahová száműzetésbe.



A király szomorú, mert ég a vára.



A király szomorú, mert minden fát kivágtak az erdőben.



A király szomorú, mert nincs gyereke.



A király szomorú, mert eltörött a gitárja.



A király szomorú, mert találkozott egy emberevő fával.



A király szomorú, mert elhagyta a felesége, de emlékül megőrizte a cipőjét.



A király szomorú, mert elfoglalták a várát.



A király szomorú, mert búvárkodás közben egy tengeri csillag rabul ejtette, és a víz alatt kell tovább élnie.