
Programunk elnevezése arra utal, hogy nem tettünk
le az olvasás megszerettetéséről. Nem hiszünk benne, hogy „utolsó
mohikánok” lennénk mi, akik még szeretünk olvasni. Sokkal inkább abban
bízunk, hogy hatékony és eltökélt munkánkkal új mohikánok, új
könyvszerető fiatalok nemzedékét nevelhetjük fel.
Eddigi kutatási eredményeinket ismerhetik meg vendégeink a csatlakozó
menüpontokban. Célunk a mérésekre építhető következtetések levonása,
minél tágabb olvasmánylista összeállítása. A következő fázisban
szeretnénk kritériumrendszerben rögzíteni, mely olvasmányok a leginkább
iskolába valók. Így alakulna ki egy ajánlójegyzék, mely iránymutatást
adhatna tanárnak, szülőnek és diáknak egyaránt.

Napjainkban mintha háttérbe szorult volna az
„oktatás” mellett a „nevelés” fogalma. Kompetenciákat fejlesztünk, s jó
pragmatistaként nem érezzük elég hasznosnak, elég realisztikus
fogalomnak a nevelés elvont eszméjét. Pedig a legkitűnőbb nyelvtudás,
legfejlettebb szakirányú képesség sem teheti jó munkaerővé azt, akinek
személyisége labilis, önbecsülése gyenge, tettvágya elenyésző. A
nevelés a mi szótárunkban pragmatista fogalom. A társadalom egésze
könyvelhet el nyereséget, ha az oktatás mellett a személyiség
formálására is odafigyelhetünk. Mindezt azonban konkréttá kell tenni,
hogy észrevétlenül váljon az iskolai munka részévé, s a tanár ne
többlettehernek lássa, hanem munkáját harmonikusabbá tevő kovászként.
Diagnózisunkat és kutatási irányainkat a csatlakozó menüpontok mutatják
be.

Projektünk elnevezésével szándékosan kívánunk hétköznapi
hangulatot kelteni. Célunk ugyanis az, hogy minél több kolléga
bevonásával összegyűjtsük és hozzáférhetővé tegyük azokat a
kisebb-nagyobb segédanyagokat, amelyeket a tanárok lyukasóráikban,
óráikra készülve készítenek a taneszközök kiegészítéseként. Nem
rendkívüli alkotások ezek: hétköznapiak, mint a szerdai harmadik óra.
Mégis sokaknak adhatnak segítséget a napi robotban: ötleteket
meríthetünk munkánk színesítéséhez, és megoszthatjuk egymással
tapasztalatainkat. Ne hagyjuk, hogy energiáink elszökjenek, eltűnjenek,
mint a meleglevegő a rossz nyílászáró résein! Miért kellene munkánknak
eltűnnie az asztalfiókban? Tegyük inkább hozzáférhetővé ezen a
honlapon, mindannyiunk épülésére, gazdagodására.