Kissé megkésve számolunk be a Tanárakadémia legutóbbi, még decemberben megtartott konferenciájáról, ám az egyesület „hű krónikásaiként” mégiscsak rögzíteni szeretnénk a nagyszerű találkozót, még ha így, késve tesszük is.

Elsőként – a programtervnek megfelelően – Horváth Zsuzsannát, az OFI főmunkatársát hallgathatták meg a résztvevők. Az előadás témája – az alaptantervi munkálatok ismertetésén túl – a memoritereknek a pedagógiában játszott szerepe volt, s nem véletlenül, mert mint megtudtuk, ez a szempont nagy hangsúllyal jelenik meg az új tantervi anyagokban. A szünet után Valaczka András ajánlott a vendégek figyelmébe néhány jól tanítható kortárs szöveget, s emellett persze a kortársak tanításával kapcsolatban néhány módszertani-elméleti szempontot is. Előadása itt érhető el!

Végül – mintegy a délután fénypontjaként – Lackfi Jánossal találkozhattunk, aki a vendégek nagy örömére valósággal sziporkázott. Nem csupán beszélt a nyelvi humorról, hanem – mondhatnánk – a gyakorlatban alkalmazta, valóban mesterfokon űzve a stand-up poetryt. Bátran vélelmezhetjük, hogy mindenki jól érezte magát: a távozók arcáról legalábbis ezt olvashattuk le. Néhány órára megfeledkezhettünk a mindennapok sok nyűgéről, bajáról.